Két szembenálló tábor a bibliai szöveghagyományban
A modern bibliafordítás két gyökeresen eltérő görög szöveghagyományra oszlik:
- A Textus Receptus (Elfogadott Szöveg, TR): Az apostoli Antiókhiából ered, és a görög nyelvű bizánci világban másolták több mint ezer éven át. Ez képezte a protestáns reformáció alapját (Luther, Tyndale, KJV 1611).
- A Modern Kritikai Szöveg (CT): 1881-ben hozta létre Westcott és Hort, szinte kizárólag néhány egyiptomi alexandriai kódexre alapozva.
Történelmi gyökerek: Antiókhia és Alexandria
- A szíriai Antiókhia: Ahol a tanítványokat először nevezték keresztényeknek (ApCsel 11:26). A szó szerinti szövegértelmezés bástyája és a több ezer hűséges másolatot számláló bizánci szövegtípus bölcsője.
- Az egyiptomi Alexandria: Gnosztikus tanok és spekulatív allegóriák központja, ahol a másolók filozófiai előítéleteik szerint módosították a szöveget.
A reformáció diadala és a Textus Receptus
1453 után a görög kéziratok eljutottak Nyugat-Európába. Erasmus 1516-os kiadásától Stephanuson és Bezán át rögzült a Textus Receptus, amely elindította a reformációt és megtörte a pápai sötétséget.
A 19. századi fordulat: Westcott és Hort
1881-ben Westcott és Hort azzal az előfeltevéssel lépett fel, hogy “a régebbi szöveg mindig jobb”, háttérbe szorítva az Elfogadott Szöveget a Sínai és Vatikáni kódex javára. Ám e két kézirat több mint 3000 alkalommal ütközik egymással az evangéliumokban, és maguk a kutatók is elutasították a bibliai tévedhetetlenséget.
Több mint 5800 kézirat bizonyítéka
A ma ismert több mint 5800 görög újszövetségi kézirat több mint 95%-a a Textus Receptus hagyományához tartozik, 99.5%-os belső harmóniával. Isten nem egy szemetesben rejtette el igéjét 1500 évre, hanem hűségesen megőrizte szentjei körében.
Kapcsolódó bibliai olvasmányok
A vitát a következő szakaszokkal érdemes összehasonlítani: